Személyi jövedelemadó

Az egyéni vállalkozó az Szja tv. rendelkezései szerint a jövedelmét kétféle módszer szerint állapíthatja meg. Az első módszer a költségek tételes elszámolása alapján a vállalkozói jövedelem szerinti adózás, a második pedig az átalányadózás. Most a vállalkozói jövedelem szerinti adózásról beszélünk, az átalányadózásról az azonos című menüpontban lesz szó.

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a vállalkozói tevékenységéből származó jövedelmét a vállalkozói bevételből az elismert és igazolt költségek levonásával állapítja meg.

Egyéni vállalkozói bevételnek minősülnek

– a tevékenység bevétele vagy előlegeként kapott készpénz vagy jóváírt összeg,

– a tevékenységgel összefüggésben kapott kamat, kötbér,

– a tárgyi eszköz, nem anyagi javak, anyagok, félkész termékek eladási ára,

– az előállított vagy vásárolt terméknek, végzett vagy vásárolt szolgáltatásnak a szokásos piaci értéke, ha azokat az egyéni vállalkozó saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi,

– a költségként elszámolt és utóbb visszatérített adó, a szociális hozzájárulási adó,

– a biztosító szolgáltatása, ha a biztosítási díj költségként elszámolásra került,

– a káreseménnyel összefüggésben kapott kártalanítás, kártérítés, ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget,

Vannak bevételt növelő tényezők, amelyekkel főleg a különböző adózási módok közötti váltás illetve a vállalkozás megszüntetése esetén kell számolni.

A bevételt csökkentő tényezők között is érdemes megemlíteni néhányat. Pl: megváltozott munkaképességű dolgozó, szakmunkástanuló foglalkoztatása. Munkanélküli személy vagy szabadságvesztésből szabaduló személy foglalkoztatása. Vagy az öt főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozás esetén a létszám növekedés miatt a bevételből levonható összeg.

Általános szabály, hogy költségként csak a ténylegesen felmerült és szabályszerűen bizonylatolt olyan kiadás számolható el, amely a bevétel megszerzése, a jövedelemszerző tevékenység folytatása érdekében merült fel. Az általánostól eltérő szabály vonatkozik az értékcsökkenési leírás alá vont tárgyi eszközökre és a nem anyagi javakra. A kezdő vállalkozó az első adóévben költségként számolhatja el a tevékenység megkezdését megelőző 3 évben felmerült, a tevékenység megkezdésével és gyakorlásával összefüggő kiadásait, ha azokat korábban költségként nem számolta el, illetőleg elkezdheti az értékcsökkenési leírást a nem anyagi javak és a tárgyi eszközök után.

Költségnek minősül többek között:

– az anyag- és árubeszerzésre, szállításra fordított kiadás,

– az adott előleg, kivéve pl: a tárgyi eszköz beszerzésre adott előleg,

– a kizárólag vállalkozási tevékenység céljára szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzési, előállítási költsége, ha azok beszerzési értéke nem több 100 ezer forintnál,

– beszerzési értékétől függetlenül a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás,

– az alkalmazott részére kifizetett bér és annak közterhei,

– a 16. életévét betöltött segítő családtag részére adott juttatás és annak közterhe,

– az olyan személybiztosítás díja, amelynek biztosítottja az alkalmazott,

– az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás, a kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatás és annak közterhe,

– a megfizetett cégautó adó,

– a tevékenységgel összefüggő biztosítás díja,

– a pénzintézettől felvett üzleti hitelre fizetett kamat, kivéve azt a kamatot, amely a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi,

– a tevékenység folytatásával összefüggő illeték, vám- és perköltség (kivéve, ha az a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi),

– hivatali, üzleti utazás esetén felmerült utazási- és szállásköltség,

– a központi költségvetésbe, a helyi önkormányzatoknak az adóévben megfizetett, kizárólag a tevékenységhez kapcsolódó adók,

– az egyéni vállalkozó saját maga után fizetett szociális hozzájárulási adója, egészségügyi szolgáltatási járuléka,

a telefon, a rádiótelefon beszerzési és beszerelési költsége (a lakásban lévő telephely esetében a telefon beszerzésére és beszerelésére eső kiadásoknak csak az 50 százaléka minősül költségnek);

– a tevékenységhez szükséges munkaruha közül az, amelyet az Szja törvény az adómentesen adható munkaruhák között nevesít,

– azoknak az igazolt kiadásoknak a tevékenységgel arányos része, amelyek nem kizárólag a jövedelemszerző tevékenységgel összefüggésben (pl. a lakástól műszakilag el nem különülő iroda, műhely fűtése, világítása, a telefonköltség) merülnek fel,

– az internet használat díjának azzal a kikötéssel, hogy amennyiben a lakás és a telephely nem különül el, akkor a díj 50 százaléka az elismert költség,

– az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos befizetett kamarai tagdíj, hozzájárulás,

– az úthasználat díja az úthasználatra jogosultság időszakában a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában,

– az alkalmazottak képzésével összefüggő kiadásokat az egyéni vállalkozó a költségei között elszámolhatja az azzal összefüggésben megfizetett közterhekkel együtt, valamint a saját – a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges – szakismeretének megszerzése érdekében felmerült képzési kiadást is elszámolhatja,

– a vállalkozói kivét.

A vállalkozói kivét az egyéni vállalkozó jövedelme, melynek nagyságát a vállalkozó dönti el.

Az egyéni vállalkozó a saját tulajdonában lévő, kizárólag a vállalkozói tevékenységéhez használt tárgyi eszközeinek, nem anyagi javainak 100 000 forint egyedi értéket meghaladó beszerzési költségét értékcsökkenési leírás keretében számolhatja el. A kétszázezer forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközök (pl. számítógép) beszerzési ára két év alatt 50-50 százalékban számolható el, tehát az évközi beszerzés miatti időarányosítással nem kell számolni. A személygépkocsi beszerzési ára csak akkor számolható el a kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszközökre vonatkozó szabályok szerint, ha az kizárólag üzemi célú járműnek minősül. Kizárólag üzleti célt szolgáló személygépkocsi csak a személygépkocsi-bérbeadó, vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozó olyan személygépkocsija lehet, amely a tevékenység tárgyát, illetve eszközét képezi, ha azt az egyéni vállalkozó más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Különös szabály vonatkozik a nem kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszközökre. Ezen tárgyi eszközök után átalányban számolható el értékcsökkenés egyszer, a használatbavétel évében. Az átalány összege nem lehet több az éves bevétel 1 százalékánál még akkor sem, ha egy adóévben több ilyen vegyes hasznosítású tárgyi eszköz kerül használatbavételre. Az 1 százalék korláton belül is érvényes az a szabály, hogy az átalány nem lehet magasabb, mint ezen tárgyi eszközök nyilvántartási értékének 50 százaléka.

Ezen felül a saját tulajdonú, nem kizárólag üzemi célú személygépkocsi esetében az éves bevétel 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának 10 százaléka a használatbavétel évében átalány-értékcsökkenés címén elszámolható.

Az egyéni vállalkozónak lehetősége van arra, hogy a bevételt meghaladó költségeket (a továbbiakban: elhatárolt veszteség) a következő öt adóév (de legkésőbb az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésének adóéve) egyéni vállalkozásból származó jövedelmével szemben számolja el.24 Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembe vétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek levonásánál a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.

A veszteség elhatárolásához nem kell engedélyt kérni az adóhatóságtól, amennyiben a veszteség a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartásával keletkezett.

Vállalkozói jövedelemnek az ismertetett növelő és csökkentő tételekkel módosított bevétel és elszámolható költségek különbözete tekinthető.

A vállalkozói jövedelemadó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozónak a vállalkozói személyi jövedelemadó fizetési kötelezettsége kiszámítása előtt meg kell állapítania, hogy a tárgyévi egyéni vállalkozásból származó jövedelme alapul vételével kiszámított vállalkozói adóalap összege elérte-e a jövedelem-minimumot.

Jövedelem-minimumnak a tárgyévi adóalapba beszámító vállalkozói bevétel 2 százalékát kell tekinteni.

Amennyiben a kiszámított jövedelem nagyobb a jövedelem minimumnál, akkor az így kiszámított vállalkozói adóalap után kell adózni. Amennyiben a kiszámított jövedelem kisebb, mint a jövedelem minimum, akkor a jövedelem minimum után kell adózni, amennyiben adózó nem él nyilatkozattételi jogával. Nem kell alkalmazni a jövedelem-minimumra vonatkozó rendelkezéseket ha az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének évére és akkor sem ha a magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységi körét érintően elemi kár következett be az adóévben vagy a megelőző adóévben.

A vállalkozói adóalap után 9 százalék az adó mértéke.

Van néhány adókedvezmény, amellyel a vállalkozói személyi jövedelemadót csökkentei lehet.

A vállalkozói osztalékalap után az adó mértéke 15 százalék.

A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből kell kiszámítani. Az adózás utáni vállalkozói jövedelem a vállalkozói adóalapnak a megállapított vállalkozói személyi jövedelemadó összegével. Hogy ne legyen túl egyszerű a számítás még itt is vannak adózás utáni vállalkozói jövedelmet csökkentő és növelő tényezők.